Kereszthódoló vasárnap előtti pénteken a selyebi Szent Gergely Görögkatolikus Általános Iskola és Óvoda pedagógusaival Máriapócsra mentünk. Húsvéti készületünknek a feléhez közeledve kértük a Szűz Anya közbenjárását, hogy legyen erőnk, elszántságunk a böjt második feléhez is.

Voltak köztünk olyanok, akik már többször ellátogattak a kegyhelyre, vagy akik már több éve nem tudtak eljutni oda, és olyanok is, akik most jártak először a bazilikában. Tehát egy „vegyes csapat” utazott közel 200 km-et, hogy imádkozhasson, vagy csak a meghatottságtól elcsendesedve elmélkedjen a kegykép előtt.  Ennek ellenére mindenki feltöltődhetett Szűz Anya közelében.

Most pár gondolatot olvashatunk, melyeket a nálunk dolgozók fogalmaztak meg:

„Máriapócs olyan, mint a drog. Természetesen káros hatások nélkül, legálisan. Egyszer kipróbálja valaki és mindig vissza akar térni hozzá.” 

„Ahogy közeledünk a városhoz, a Bazilikához érezni, hogy Pócson még a levegő is más”

„Szorongva ébredtem fel az nap reggel, hogy milyen lesz vezetni a hosszú úton, de ez izgulásba ment át a hely miatt. Mindenki szeretettel fogadott minket, ennek a helynek varázsa van, ahová kívánkozik az ember.”

„A mindennapok rohanásában szükségünk van az elcsendesedésre, hogy lelki egészségünket „karbantartsuk.”

„Annyira különleges érzés, hogy nem is lehet igazán szavakba önteni. Amikor beléptünk a templomba, olyan érzésem volt mintha hazaérkeztem volna. Szinte elröpült a délután. Pedig még órákat tudtam volna eltölteni a templom falai között. A látottak, a templom története, a csoda, a liturgia, a hangok minden érzékszervemre hatottak.”

Ezek a rövid gondolatok csak részletek, hogy mi indulhat el egy emberi szívben, de bízva a Szűz Anya segítségében valóban erőt adnak a nehéz, megpróbáltatásokkal teli hétköznapokban.